Szemerényi Károly

A tardoskeddi modern iskola létrehozója

(Buda, 1813. január 9. – 1898. október 16.)

Liberális családban született. Alapiskolái elvégzése után Nagyszombatban filozófiát, majd Pesten teológiát tanult. 1836. március 26-án szentelték pappá. Káplánként szolgált Tardoskedden, Kürtön és Komáromban. 1844-ben családjában elsőként Szemerényire magyarosította a nevét. Nagy valószínűséggel aktívan kivette részét a forradalmi hadsereg megalakításában, mert 1849 után a világi és egyházi intézmények is üldözték. Nem folytathatta papi pályáját és 1850-ben Bécsbe került és nevelőként dolgozott a Szaulkovszki hercegi családnál. 1876-ig több helyen is megfordult, mígnem 1876. augusztus 3-án visszakerült Tardoskeddre. A már jól ismert környezetben minden erejét egy modern egyházi iskola létrehozásának szentelte. 1883-ban megvásárolta az iskola építéséhez szükséges telket, közadakozást szervezett, amelyhez saját vagyonának egy részével is hozzájárult és 1885. április 23-án letették a Notre Dame rend nővérei által vezetett bentlakásos leányiskola alapkövét. Az új iskola ünnepélyes felszentelésére és átadására 1886. október 27-én került sor. 1888-ban Pozsony kanonokjává nevezték ki és elhagyta falunkat. 86 évesen, 1898. október 16-án hunyt el. A pozsonyi András-temetőben nyugszik.

Kevesen tudják, hogy Szemerényi Károly Semmelweis Ignác, „az anyák megmentőjé“-nek testvére.

Winter Sándor és Lajos

A pőstyéni fürdő alapítói

Winter Sándor Tardoskedden született és élt a 19. század közepén. Nem túl módos családból származott. 1867-ben feleségül vette Katscher Henriettet, egy trencséni kereskedő leányát. A család Ipolyságra költözött, ahol Winter Sándor egy kis textilüzletet nyitott. Itt született 1870-ben harmadik gyermekük, Lajos. A szívós, jó szervezőkészséggel megáldott apát gyermekei nevelésében jól kiegészítette a művelt, szerető feleség. A család anyagi helyzete fokozatosan javult. Sándor bekapcsolódott a közéletbe is, a helyi tartalékpénztár alapítója és vezetője lett harminc éven át. 1888 nyarán a család életét teljesen megváltoztatta egy véletlen találkozás Singer Ferenccel, Erdődy gróf erdészével. Tőle tudták meg, hogy lejárt a pőstyéni fürdő bérlőjének szerződése és a tulajdonos, Erdődy gróf új bérlőt keres a régi helyett. Winter Sándor évi 30 000 forint bérleti díj fejében 30 évre szóló bérleti szerződést kötött a tulajdonossal, fizetve az üzemeltetés költségeit és fenntartva a fürdő fejlesztésének kizárólagos jogát. A bérleti szerződést 1888 karácsonyán írták alá és 1889 januárjában Winter Sándor megkezdte az elhanyagolt épületek és a kis, sáros falu, Pőstyén kiépítését. 1890-ben segítségül hívta fiát, Lajost, aki akkor a Bécsi Műszaki Egyetem diákja volt. A legnagyobb munkák idején, 1909 áprilisában Winter Sándor elhunyt. Ettől kezdve a fürdő további fejlesztésének terhei fiára, Lajosra hárultak. Lajos, mint örök optimista, az 1. Csehszlovák Köztársaság megalakulását követően, a két világháború alatti viharos időkben, majd deportálása után is tovább építette, bővítette és reklámozta a fürdőt. A felszabadulás sem hozott számára nyugalmat. Az állandó kommunista zaklatások után a pőstyéni fürdő és a szlovákiai fürdőkultúra megteremtője mindenkitől elfeledve, egész életére jellemző szerény körülmények között, 1968. szeptember 15-én hunyt el szeretett városában, Pőstyénben.

 

Morvay Gyula

Tanár, költő, író, műfordító, gyűjtő

(Tardoskedd, 1905. október 2. – Pécs, 1998. február 21.)

Az első Csehszlovák Köztársaság egyik közismert magyar prózaírója. 1905-ben született Tardoskedden tizenhatgyermekes földműves családban. Elemi iskolába szülőfalujában, középiskolába pedig Kolozsvárott, Érsekújvárott és Budapesten járt. Az érettségi után katonáskodott, majd Prágában 1928-ban magyar-szlovák-testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett. 1929-től Pereden, később 1935-től pedig Rimaszombatban volt tanító. A radikális baloldaliak közé tartozott, aktív tagja volt a Sarló mozgalomnak, írásaiban elsősorban a szegényparasztság életét örökítette meg. 1940-től Abonyban polgári iskolai tanár, 1947-től Nagykanizsán megbízott gimnáziumi igazgató volt. Morvay rendkívül termékeny író volt. Kevés kivétellel szinte valamennyi csehszlovákiai magyar újság és folyóirat közölte írásait. Verseket, politikai cikkeket, elbeszéléseket és regényt írt. 1931-ben a Sarló pozsonyi kongresszusán úgy méltatták költészetét, mint a „forradalomig feszült parasztvalóság felmutatását, a csehszlovákiai magyar dokumentum-irodalom ígéretes kezdetét”. Morvay akkor még lírikusnak tekintették, rövid idő alatt három verseskötete is megjelent: Forróra fülledt a talaj, Magamig ér a sor, Új holnap felé. Az író később egyre inkább eltávolodott a lírától és epikussá vált. A 70.-80. években főként dunántúli lapokba írt. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének. 1985-ben, nyolcvanadik születésnapjára a magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Morvay Gyulának. 1985-től haláláig Pécsett élt.

 

 

Szikora György

Sportoló, labdarúgó, edző

(Tardoskedd, 1947. március 2. - Pozsony, 2005. december 12.)

Labdarúgó pályafutásának állomásai: Tardoskedd, Spartak Komárno, Červená hviezda Bratislava (a „Vörös Csillag”) a Ligetfalu (Petržalka, illetve a jelenlegi Artmédia elődje), Internacionál Slovnaft Bratislava, Vagónka Poprad, DAC Dunajská Streda, Slovan Wien (Ausztria). A légies mozgású, gólerős labdarúgó jelenség karrierje gyorsan ívélt felfelé. A pozsonyi Inter sárga-fekete mezében lejátszott 188 mérkőzésen 56 gólt szerzett. A prágai Dukla ellen játszott meccsen csapata mind a négy gólját ő lőtte. Mind a mai napig ő Csehszlovákia, ill. Szlovákia legfiatalabb válogatott játékosa. Első válogatott mérkőzését 1966. május 18-án az orosz válogatott ellen játszotta, tehát 19 éves, 2 hónapos és 16 napos korában. Legemlékezetesebb mérkőzése valószínűleg az 1966 júniusában a brazíliai Maracana stadionban lejátszott két mérkőzés volt, mindkettő a világbajnok brazilok ellen. Játékosként szerzett tudását edzőként is kamatoztatta. Edzősködött többek között a kassai Lokomotívánál, Nyitrán, Szencen, Rimaszombaton, Túrócszentmártonban, Vágsellyén, Érsekújvárott, Trencsénben, az SKP Devín csapatánál és Dunaszerdahelyen. Az élvonalban 200 mérkőzésen 56 gólt, 1966 és 1971 között 21 válogatott mérkőzésen 2 gólt lőtt. 1966, 1967 és 1968-ban Csehszlovákia legjobb labdarúgói között szerepelt.