Dr. Tóth Attila: A kereszténység szimbólumai a tardoskeddi tájban
A kereszténység hagyománya rányomta bélyegét a kultúrtájunk jellegzetes arculatára.
A templomtornyok a falvak és a vidéki táj domináns építészeti elemeivé, ill. tájékozódási pontokká, a helyi történelem, a kultúra és identitás szimbólumaivá váltak. Kultúrtájunkat, ugyanakkor számos kisebb keresztény ékkő teszi gazdagabbá - a kis szakrális építmények pl. útszéli keresztek, szentek szobrai, pestis oszlopok, kőképek, kápolnák, kálváriák és keresztutak. Ezek a „mezei emlékművek” egykor országutak, mezőgazdasági utak és helyi utcák mentén, ill. ezek kereszteződésénél; főtereken, faluközpontokban, templomoknál, temetőkben vagy a tájban kiemelkedő dombokon épültek.
A szakrális emlékművek beolvasztása a környezetbe fák és cserjék segítségével az emberek természetes törekvése és igyekezete volt időkön át. A kis vallási emlékműveket rendszerint egy egyedülálló fa, egy fapáros, vagy egy kisebb facsoport veszi körül. Leggyakrabban hársfával találkozhatunk, de előfordul vadgesztenye, tölgy, juhar, kőris, különböző gyümölcsfák (különösen körte-, cseresznye-, meggy-, alma- és szederfa). A cserjék közül leginkább az őshonos fajokat ültették ki. Szent Orbán, a borászok védőszentjének szobrainál gyakran szőlő vagy vadszőlő is található.
Tardoskedden és környékén számos, különböző történelmi időszakokból származó, kis szakrális építmény található. Az első katonai felmérés (1763-1787) a falutól északra (a mai temetőben) egy kis dombon álló kőképet (1706) ábrázol, melyet Rákóczi emlékműként ismerünk. Az 1892-es kataszteri térképben a keresztnél a „Róma 1532“ feljegyzés látható, amely a kőkép egyik falmélyedésében elhelyezett, Rómában fából készült Szűz Mária és kis Jézus képmására utal. A térkép úgyszintén ábrázolja a Tardoskeddről Érsekújvárba vezető út és a megszűnt Megyerre vezető határi út kereszteződésénél álló útszéli keresztet. Később épült homokkőből a barokk kálvária (1753), valamint az Ispita kereszt (1773). A 19. századi település- és tájszerkezetről a második katonai felmérés (1806-1869) és két kataszteri térkép (1847-ből és 1892-ből) tesz tanúbizonyságot. Ezeken látható a templom mellett álló Szentháromság szobor (1826); a Kőhídnál lévő Nepomuki Szent János szobor; az Ispita kereszt (1773); a templom melletti kálvária (1753); az Érsekújvárba és a Megyerre vezető utak kereszteződésénél álló kereszt (18.sz.); a Rákóczi emlékmű/kőkép (1706); a zsidótemetőhöz vezető út mellett álló Golgota kereszt; a Réti út kezdetén álló Góla kereszt; az Újfalu elején álló Máriácska (1824-1825) és a ma már nem létező, a Halastóhoz vezető út szélén álló kereszt. Kis szakrális építmények találhatók a temetők területén is. Nyilvánvaló, hogy ezek a 18. és 19. századi kultúrtáj fontos elemei voltak. A szimbolikus jelentőségüket, valamint a fontos hitbeli szerepüket a mindennapi életben az is bizonyítja, hogy a falu legfontosabb közterén - a templomkörüli főtéren és a Fő utcán is elhelyezték őket.
A 20. század első felében új szakrális elemek kerültek a falu területére. Ezek közé tartozik a Pozsonyi út szélén álló Szűz Mária kápolna; az Érsekújvári út szélén álló Szent Vendel szobor; az új, betonból készült Golgota kereszt; a Jézus Szíve kápolna (1925) és a Szent Mihály szobor a templom kertjében (1935). A 2014-es terepkutatáson belül fel lett jegyezve a jánosházai kereszt és a Réti úti fakereszt is. A kis szakrális építményeknél gyakran találunk különböző fákat és cserjéket. Tardoskedden és a környező vidéki tájszerkezetben elsősorban vadgesztenyék találhatók (összesen 15 értékes öreg egyén 6 kis szakrális építmény társaságában). Öreg vadgesztenyék találhatók a régi tardoskeddi temetőkben is, ami a vadgesztenye és a vallási objektumok jelentős szimbolikus kapcsolatára utal. A Máriácskát körülveszi 5 értékes öreg vadgesztenye, melyek közül a legnagyobb eléri a 221 cm törzskörméretet, 15 m magasságot és 7 m korona szélességet. Az Érsekújvári út mellett (a lovardánál) álló keresztnél nő egy 172 cm törzskörméretű vadgesztenye. Tardoskedden néhány évvel ezelőtt kivágtak két értékes vadgesztenyét a Góla keresztnél. Csikén kivágtak egy értékes fekete fenyőt, amelynek helyén ma két fiatal korai juhar nő. Az Ispita keresztnél 3 kislevelű hársfa, a Nepomuki Szent János szobornál szomorúfűzfák, a Réti úti keresztnél pedig 2 magas kőris, 2 hegyi juhar és 2 keskenylevelű ezüstfa nő. Szent Vendel szobránál két keleti tuja nőtt, melyet nemrég kivágtak. Jánosházán a keresztnél egy hatalmas kőris található. A Tájházban megtekinthető egy fából készült szekrény Pietat ábrázoló szoborral, amely egykor egy hatalmas fehér akácon lógott a határban. 2014-ben készült egy új szakrális emlékmű - egy Szűz Mária faszobor, amelyet egy tópartján növő fehér fűz üregébe helyeztek el. Ezt felfoghatjuk a valamikori hagyomány szimbolikus felújításaként.
Érdekességnek számít a tardoskeddi és a megyeri templom észak-déli függőleges tengelyen való elhelyezkedése. Szintén érdekes az a tény, hogy a községek külterületén található kis szakrális elemek a templomokat összekötő tengelyek mentén helyezkednek el. A Tardoskedden és környékén található kis szakrális építmények és a közelükben növő értékes öreg fák a keresztény kultúránk természeti és építészeti ékkövei. Közös kulturális örökségünket, őseink történelmi hagyatékát, keresztény hagyományainkat és identitásunkat jelképezik. Feladatunk, s egyben kötelességünk ezek védelme, felújítása és megőrzése a jövőbeli tardoskeddi generációk számára.
Dr. Tóth Attila,
kert- és tájépítészmérnök, tanár a nyitrai Szlovák
Mezőgazdasági Egyetemen