Morvay Gyula: A falumbeliek ragadványnevei

TARDOSKEDD szlovákiai helység Érsekújvártól észak-nyugatra; Olyan településre utal, amelynek egy Tardos nevű személy volt a birtokosa, és ahol keddenként tartották a hetipiacot.

• Abi Vince (Brenkus Vince). Gyermekkorában édesapját Api helyett Abi-nak mondta. Fiai: Dutykos Albert (Brenkus Albert) és Petyúr Péter (Brenkus Péter).
• Ajkas Vince (Balogh Vince). A Balogh-család Vincéjének erős ajka volt, innen maradt rajta az Ajkas név.
• Alajos Antal (Szabó Antal). Az „Alajos” név azért ragadt rá, mert olajprőst kezelt. Tardoskedden az olaj — alaj.
• Andris Elek (Tóth Elek). A faluban a sok Tóth Elek után egyiküket Andrásnak hívták; így lett Tóth Elek Andris Elek.
• Angyal Matild (Bugyik Matild). Bevetődő cigányasszony adta a szép kisleányra az „Angyal” nevet.
• Álmos Gyula (Tóth Gyula). Szeme állandóan gyulladt volt, álmosan nézett, ezért kapta az „Álmos” nevet.
• Arany Lajcsi (Csanda Lajos). „Méz színű” haja volt, ezért lett „Arany” Lajcsi. „ , .. .
• Badi Károly (Mojzes Károly). Kisgyerek korában hadi-hadi játékot játszott, „harcosat”, s ráragadt a „Badi” név.
• Bagós Józsi (Balogh József). Bagót rágott; bagózott, le is nyelte, innen kapta a nevét. „Nyelő-Bagósnak” is hívták.
• Bagós Pali (Varga Pál). Bagózott, de a bagót nem nyelte le.
• Banyo Kari (Vanya Károly). A sok Vanya-család egyikének a ragadványneve. Régen ez a Vanya-család kövér, hasas embereket adott, „banyósak” (hasasok) voltak. .... T -
• Bajcsó Lajcsi (Bossányi Lajos). A Lajcsi nevet átkeresztelték „Laj- csóra”, így lett Bossányi Lajcsi — Bajcsó Lajcsi.
• Bak Vince (Micsek Vince). Bakkecskét tartott. „Viszem a kecskét a „Bakhoz”, mondták. A „Bak” név fiaira is átragadt.
• Bakro András (Bihari András). Cigány volt. A „Bakro” név cigány eredetű: a szó jelentését a tardoskeddiek nem ismerték.
• Bandri Icso (Szabó István). „Bandurista” volt. A családi hagyomány szerint ősei bandériumban szolgáltak. ..
• Banyo Feri (Vanya Ferenc). A Vanya nevet eltorzították, helyette Banyot” ejtettek. A Banyo—Vanya-család tagjai között is akadt „hasas .
• Báling Vince (Varga Vince). Egyik őse Varga Bálint volt, utána kapta a „báling” nevet.
• Bara Terus (Szabó Terus). A Bara-családnévről szállt a Bara név Szabó Terusra.
• Baszerkom János (Tóth János). „Baszerkom adta!", „A baszerkom- ját!” — szólások után kapta nevét, mert Tóth János száján gyakran forgott ez a szó. A család állítása szerint ősük a német hadseregben szolgált, onnan hozta volna a „Wasser komm!” kifejezést.
• Batyu Gyula (Vida Gyula). „Mit viszel a hátadon?” — „Batyut”. Minden, amit a hátán vitt, az batyu volt.
• Benczúr Vince (Bence Vincze). A 97 esztendős Bencze Vincét „Bence úrnak” szólították, innen maradt rajta a „Benczúr”, a Bence úr név.
• Becsala Ferko (Morvay Ferenc). Édesapám egyik ragadványneve. A Becsala-dűlőben levő három darab földjét, mint mondták „becsalta”, megvette a többihez.
• Bibasz Vince (Tóth Vince). Szavajárása volt: „bibasz tudja”, „bibasz üsse el”. Oktondi, butácska ember volt, mondták, ezért vitte ezt a nevet.
• Bici Feri (Tóth Ferenc). Apró, pici ember volt, így lett „Bici".
• Bikás Feró (Borbély Ferenc). Darab ideig bikát tartott. Udvarában „Bikához” vitték a teheneket, „bikás” lett Feró.
• Billo András (Vida András), öregapjuk „billogozó” volt; a billogot kezelte, ezért kapta ezt a nevet.
• Biola Lajos (Szőgyényi Lajos). A violát egyre biolának ejtette, rajta maradt hát a Biola név.
• Bodor Ambrus (Vanyo Ambrus). Szájhagyomány szerint a család régi tagjai sokfelé jártak, meg többen „bódorgók” voltak.
• BogárVince (Bogdány Vince). Kis, fekete ember volt, rajta maradt a „bogár” név.
• Bóger Elek (Vanya Elek). A több mint 50 Vanya-család egyik ága volt a Bóger-Vanya. A család szerint a Póger, Pógár névről kapták ragadványnevüket, mások szerint a család tagjai szenvedélyes pókerjátékosok voltak.
• Bonyec Vince (Vas Vince). Gyermekkorában hímvesszőjével játszadozott, innen kapta volna ragadványnevét; mások szerint a Vas család ősei lengyelek voltak.
• Borbícska Vince (Borbély Vince). A szlovák nyelvet tanuló iskolások adták ezt a nevet Vincére.
• Borcsa Elek (Vida Elek). Nagyanyjuk Boris, Boriska, Borcsa volt — tőle kapta Elek a nevét.
• Bragány Laji (Juhász Lajos), ősük serfőző volt; az orosz brágan — serfőző.
• Bretyo Róza (Vanya Róza). A Vanya-családok megkülönböztető neve volt a „Bretyo”-Vanya név. A család nem ismeri ragadványnevük eredetét.
• Brogyo Elek (Dózsa Elek). A Brogyo-Vanyák neve ment át a Dózsa (Doúsa, Dósa) családra. Annak ellenére, hogy a „Brogyo” név a Vanya- családoké volt, a Dózsa-családot a Vanyáktól átvett „brogyo” névvel illették.
• Brogyo Vince (Vanya Vince). A Brogyo-Vanya-család neve. Ősük révész, evezős volt a királyrévi kompnál.
• Budri Vince (Trecsko Vince). Sudri-budri-gyerek volt, ráragadt a »budri” név.
• Budzso Vince (Vanya Vince). Az Alvégen, a falu ősi kenderprósét kezelte. A Budzso-Vanya-család neve. A cigányok a jómódú prőskezelőt Gudzsonak, Budzsonak, Gádzsónak hívták. Bundás Jancsi (Vanya János). „Sokhajú” ember volt, haját „szép bundának” hívták.
• Bukor Tóni (Vanya Antal). A Bukor-Vanya-család neve. ősük zúzóházban dolgozott; a család szerint „Bokor” volt a ragadványnevük.
• Bungyi Pali (Lakatos Pál). Bundi (Bungyi) nevű cigányember után kapta a nevét. Lakatos maga is cigányember volt. TARDOSKEDD „népi” neve: BUNGYIFALVA.
• Buntu Vince (Birkus Vince). „Butu” Vince volt; verekedő hírében állt. A Birkus család eredeti neve Birkás volt; ősük Dögös majorban birkákkal járt, később Birkusnak hívták a családot. A család tagjai sokszor csináltak „bun- tot”, kontrabuntot’, kontrabontot, verekedést.
• Bungyifalva — Tardoskedd népies neve. Bundi (Bungyi nevű cigány, a Felvégi égő házba surrant, s a nyitott kürtőből el akarta lopni az oldalszalonnát, melyet nem ért el. Így panaszkodott: „Nem íri fáni, kisszéken kell kulinkálni” — nem érte el a füstölöfát, kis székre kellett volna állnia, de közben a ház égő szerhája rádőlt, s Bundi (Bungyi) odaveszett.
• Busa Pali (Szabó Pál). Előreugró, erős homloka volt. (A szépen megrakott kazal is „busafejű” volt; eleje előre ugrott. „Busafejü” ember — előreugró homlokú ember.
• Czanka Gyula (Csányi Gyula). Maradhatatlan, veszekedős ősük után kapták a „Czanka” nevet. A czanka (canka) verekedést is jelentett.
• Cili Mihály (Tóth Mihály). Messze-ősük neve CeCILIa volt; a család szerint nevük szláv eredetű. Cili Mihályt „higany-embernek” is hívták.
• Címer Antal (Vanya Antal). Mindig magánál hordta a háborúból hazahozott államcímert.
• Cúgos Feri (Ludas Ferenc). Nagyivó volt, nagy volt a „cúgja”, a „huzatja”.
• Csefi Gyula (Szvetkó Gyula). Szláv származása után kapta nevét. CSE(h)FI, Cseh fi, Csefi.
• Czigány Mari (Szabó Mária). Fekete hajú, fekete arcú asszony volt; őseik a szentmiklósy uradalomból kerültek 1648-ban Tardoskeddre. Az idekerült ős neve: Czügan János volt.
• Czuczor Gergő (Borbély Gergely), ősei andódiak voltak; az Andódon született Czuczor Gergely költő nevét vették fel.
• Csacso Feró (Balogh Ferenc). „Feró nem csinál mást, mint csak csacso(g), meg csacso (g). Csacsó Feró lett a neve.
• Csekei örzse (Zsilinszky örzse). Édesanyám. A Nyitra folyó melletti Cseke községből származott a család. A faluban élő Zsilinszkyktől a Csekei névvel különböztették meg.
• Cseko Vince (Mészáros Vince). A csehszlovák szót mindig „CSEKO”- szlováknak mondta (Czecho-Slovak), rajta maradt a „cseko” név.
• Csendes Miska (Major Mihály). Egész életében „csendes” ember volt; „kevés volt a szava”.
• Csella Maris (Borbély Mária). Csella(g)-szép, Csilla(g)-szép szeme volt, ezért kapta nevét. Csella Maris Drótos Feró (Dózsa Ferenc) felesége volt.
• Csépi Lajos (Szvetkó Lajos). Alacsony, „csepp” kis ember volt; „CsÖ- pinek” is hívták.
• Csevo Viktor (Major Viktória). Megállíthatatlanul, sebesen beszélt, „csevolt”, „cseholt”.
• Csergős Bözse (Csanda Erzsébet). Be nem állt a szája, mindig „cser- gett”.
• Csibe János (Bugyik János). Csibéket keltetett; tojás eladással is foglalkozott
• Csídás Vince (Csányi Vince). A „csipás” („csípás”) szót mindig „csídásnak” mondta, így maradt rajta ez a név.
• Csiman Antal (Szabó Antal). Csiman, Dádo, Tojka, mind a hármat Alajos Antalné (Szabó Antalné) tojta. A család szerint a „Csiman” ragadványnév eredete ismeretlen.
• Csipett Maris (Mészáros Mária). Kedvenc tésztája a „csipett” volt, rajta maradt a csipett név.
• Csípik István (Balogh István). A „valami csíp” helyett mindig azt mondta: „valami csípik engem”.
• Csirhaj Józsi (Szabó József). „Olyan a haja, mint a csirkehaj”, mondták rá. „Csirhaj” lett a csirkehajból.
• Csitári Jóska (Bugyik Jóska). Csitári faluban született, oda szeretett járni, ott vásárolt be, majdnem csitári lakos lett, megkapta hát a „Csitári” nevet.
• Csonya Józsi (Brenkus Jószef). A csúnyát „csonyának” mondta kiskorában.
• Csóka Laci (Buják László). Kiskorában minden maradat csókának hívott.
• Csomasz Jancsi (Tóth János). Szlovák vidéken gyakran hallotta a „Co máš?” kifejezést, ebből ragadt rá a „Csomasz” név. (Co más, mid van?)
• Csoszogi István (Somogyi István). Tardoskeddi tanító volt; járás közben csoszogott; a tanulók adták rá a „csoszogi” nevet.
• Csöre Laji (Varga Lajos). Kiskorában sokat „csörge(-tt)”, csörgött, azaz sokat járt a szája. Innen kapta nevét.
• Csunyi Vince (Csányi Vince). „Csunyi!, csunyi!” — hívta disznóját az ólból, innen a „Csunyi” név.
• Csúri Karcsi (Csányi Károly). Csuccs-csúrinak hívták; gyerekkorában gyakran bepisilt, csurizott.
• Csuviga Pista (Lakatos István). Késes ember volt, késeket készített, rajta maradt a „csuviga” („késes") szó.
• Csurka Anti (Gyurek Antal.) Kiskorában a hurkát „csurkának” mondta, rajta is maradt a név.
• Csusza Kálmán (Mészáros Kálmán). Kovács volt. Mindene volt a csusza. „Csusza-kovácsnak" hívták.
• Csontos Pistyi (Csányi István). Nagycsontú ember volt; „hosszúcsontosnak” is hívták.
• Csücs Gábor (Borbély Gábor). Rokonnak, ismerősnek, vendégnek mondta: „Csüccs” — csücsüljön le, az „üljön le” helyett.
• Csücsös Vince (Balogh Vince). Csűcsös, hegyes feje volt.
• Dacso Károly (Szőgyényi Károly). Édesapja volt a „tardoskeddi nábob”. Az 500 holdas parasztember fiára, a „Dacso” szó ragadt. Állítólag a cigány szó „nagyon gazdagot” jelent.
• Dádo Eta (Szabó Etel). Cigányok adta név. Kisgyerekként a szobában tartózkodó cigányoktól hallotta a „dádo” szót, ami ráragadt. Apját dádonak hívták a cigányok.
• Deci Lajos (Balogh Lajos). A kocsmában mindig csak egy „decit” kért. Mint JRD (tsz) tag, felszólalásában kijelentette: „Lehet, hogy a JRD (a tsz) is »decifites«< lesz.”
• Dedam István (Mojzes István). Dédanyját „dedamnak” ejtette.
• Deka Anni (Csányi Anna). Kislány korában, az üzletben mindig csak .dekát” kért. A deka mennyiségét nem közölte. Dicső Lajos (Zsilinszky Lajos). Versekből, újságcikkekből, az I. világháború alatt a „dicső” szó fogta meg, szülei meg „dücsőt” mondtak.
• Disznó Maris (Tóth Mária). Nagyon kövér volt.
• Dobi Feri (Boros Ferenc). Dobos volt.
• Dohány Mihály (Dohány János). Jánost, nagyapja után Mihálynak hívták. Nagy dohányos volt; egyben ő vágta a legszélesebb gabona-, valamint szénarendet. „Dohány János, jó dohányos” — mondták rá. „Do- ján”-nak is hívták.
• Domú Pali (Boros Pál). Gyerekkorában szenvedélye volt a bodzafapuska faragása. A puska „tolójának” „ütőszegének” a neve „tomú” volt; így maradt rajta a „Domú” név.
• Dréna Elek (Juhász Elek). Őse hentességben dolgozott, ott ragadt rá a „Dréna” név. Meghízott, hasas ember volt.
• Duda Ernő (Winkler Ernő). Winklernek hívták, holott Winter Ernő volt a neve. A kocsmáros „Ollan vót és úgy szót, mint a duda”.
• Dudás Karcsi (Bogdán Károly). Apja dudás volt. Tollfosztáskor, téli fonóban dudán játszott.
• Duka Kati (Brenkus Katalin). Nagyanyja a „dúsa moja”-t „duha moja”-nak mondta. (Dúsa moja — lelkem, lelkecském.)
• Dundi Gyuszi (Szvetkó Gyula). Kövér gyerek volt, rajta maradt a „dundi” név.
• Dunyhó Feró (Mojzes Ferenc). A kunyhó szót mindig „dunyhónak” ejtette.
• Dutykos Albert (Brenkus Albert). Albert a bütyköst világéletében „dutykosnak” hívta.
• Düdül Maris (Varga Mária). Kisgyerek korában nem „tütült”, nem ivott, hanem „düdült”. Ezenkívül kövér volt.
• Dühöngös Misi (Vanya Mihály). Zajos kocsmájáról kapta a „dühöngő” nevet.
• Dzsanesz Lajos (Zsilinszky Lajos). „A Lajos csupa dzsanesz” — azaz csupa munka, szorgalom.
• Egyed Márton (Morvay Márton). Nagyapám. — Tardoskedd kegyetlen, gőgös ura volt Bóry János földesúr, aki szóba sem állt a falu jobbágyaival, ezért nem is ismerte őket. Morvay Márton gyalogjobbággyal találkozva, megkérdezte tőle: „Mi szar a kend neve?” Mire Márton azt felelte: „Egyed, uram, egyed”. „Á, kend hát Egyed Márton?” Nagyapám ragadványneve Egyed volt.
• Egyed Ferko (Morvay Ferenc). Nagyapám után darab ideig édesapámnak is Egyed-Morvay volt a neve. Később Egyed Ferkó (Morvay Ferenc) Becsala-Ferkó lett.
• Éhes Antal (Vanya Antal). Az egyik Vanya-család ragadványneve, ősei nagyétkűek voltak.
• Elecske Elek (Varga Elek). A több Varga és Varga Elek közül ezt a Varga Eleket az „Elecske” névről ismerték.
• Fagyos Elek (Tóth Elek). Télen-nyáron „fázhatnékja” volt, fázott.
• Faktor János (Csányi János). Szülei régen boltban dolgoztak; a számla neve „faktúra”, „faktor” volt. A „faktor” ragadt rá.
• Fáni Gyula (Bugyik Gyula). Nagyanyjuk Fáni volt. Unokái hordták a nevét.
• Farkas Feró (Dózsa Ferenc). A farkasüvöltést tudta utánozni.
• Faszi Marka (Balogh Mária). Szerette a férfiakat, azért illették ezzel a szóval.
• Faszi Pistya (Bogdán István). Pistya meg a nőket szerette.
• Fazekas Zsuzsa (Kele Zsuzsa). Nagyszülei fazekas mesterséget is űztek, házi használatra.
• Fecso Feró (Kele Ferenc). A „Fecso” a Feró, Ferkó név el változtatása.
• Fekete Feró (Szőgényi Ferenc). Fekete hajú és arcú ember volt. A legtöbb Szőgyényi szőke, rőt vagy fehér színű ember volt.
• Fenti Ferko (Kurucz Ferenc). Nem a „lenti”, az Alvégi Kurucz Ferenc volt, hanem a „Fenti*’ Kurucz.
• Fótig Feró (Kele Ferenc). „Az ingem már fót(os)ing”, mondta foltos ingére.
• Franci Ferenc (Kardo-s Ferenc). Egyik őse „Pádovában, Mantovában, valamint Franciában járt, rajta maradt hát a „Franci” név.
• Fokos Elek (Boros Elek). Mindig fokossal járt.
• Foska Feró (Újhelyi Ferenc). „Mi lágyabb, fiam, a szarnál?” — kérdezte fiától. — „Egy kis foska” — felelte fia helyett
• Fuksza Jósko (Szabó József). A fukszia virágot fukszának ejtette.
• Funi Gyula (Tóth Gyula). Ragadványnevének eredete ismeretlen. Más hagyomány szerint őse kötélverő volt, onnan kapta volna nevét
• Futusz János (Brenkus János). „Futusz, fiam, hozz egy kis spirituszt” — küldte fiát a kocsmába, a kis üveggel.
• Füles Ferenc (Tóth Ferenc). Elálló, „lapát-füle” volt
• Füli Ferenc (Borbély Ferenc). Mint Füles Ferkónál, neki is nagy „füli” volt.
• Fürgenc Ferenc (Varga Ferenc). „Maradhatatlan”, szaladós ember volt Ferkó.
• Füri Feró (Borbély Ferenc). Fürjre szeretett vadászni.
• Gabanc Jancsi (Hegedűs János). Csupa „gabanc” (gubanc) volt a verete, azaz „összegabancolódtak” a szálak.
• Gatyás Mihály (Vanya Mihály). Az első ember volt a faluban, aki nyáron vászongatyában járt.
• Geríny Antal (Bogdány Antal). Házánál sokszor vadászott görényre.
• Gazsko Feró (Mészáros Ferenc). A sok Mészáros közt Ferkó nagyapja Gáspár volt, így tettek különbséget köztük.
• Gesztyen Pali (Major Pál). Csak gesztyennek tudta kimondani a gesztenyét.
• Glityi Jóska (Szeder Lajos), öregapja kora tavasztól késő őszig gatyában járt
• Góla Ferko (Bogdány Ferenc), ősünk házán évekig gólya fészkelt.
• Golyó Joskó (Goló Joskó , Ocskai József). Gyerekkorában szenvedélyesen szerette a golyózást.
• Gondos Vince (Trecsko Vince). Szenvedélyesen szerette a „generális” rendet.
• Gonosz Ádám (Gonosz Ádám). Régi család volt. A „Gonosz utca”, „Gonosz puszta” viseli nevét. Rossz ember volt.
• Göndör Károly (Vanya Károly). Göndör-Vanya család egyik neve. Göndör hajú ember volt A faluban számos Göndör-Vanya él.
• Görhöny Vince (Bogdány Vince). Kedvenc étele volt a kukorica- görhöny.
• Grinyec Ferenc (Vanya Ferenc), ősünk a Felvidéken fazekas volt.
• Grün Laci (Szlávik László). Csak azért hívták Grűn Lacinak, mert nagyszülei Grűn kereskedő mellett laktak.
• Gubec Károly (Vanya Károly). Nagyapja feltűnően sovány ember volt.
• Gubincs Vince (Balogh Vince). A gubacsot gubicsnak mondta.
• Guli Károly (Gulogi Károly). A Gulogi (Gullogi) család egyike a falu legrégibb családjainak. A „Guli” név a „Gulogi” rövidülése: Gul(og)i.
• Guri Kari (Zsilinszky Károly). A „guríj!”, „gurits!”, Károly-ból maradt rajta ez a név.
• Güri Feri (Tóth Ferenc). „Feri éjjel-nappal gürizik”, sokat dolgozik, így lett Güri Feri.
• Gyaki Gyula (Vincze Gyula). Nevét a „gyaki” „gyaknyi”, „gyuknyi” (coitálni) szótól kapta. Szerette a nőket. Gyaki Gyula másik neve „Gyuki Gyula” volt.
• Gyatro Gyula (Vida Gyula). A gyatra szót mindig gyatronak mondta.
• Gyenge Vendel (Tóth Vendel). „Gyengécske Vendelnek is hívták,
• mivel „szellő-gyenge” ember volt.
• Gyökő Kari (Tóth Károly). A gyökő egyenlő volt a „gyuki”-val.
• Gyöngyi Magda (Bogdány Magda). Apró, fényes, gyöngyszem foga volt.
• Gyugyu Gyula (Modránszky Gyula). A Gyula nevet Gyu-gyu-gyulá- nak mondta. Hebegett.
• Gyurek Misko (Csurka Mihály), ősei között Gyuri, György volt, onnan kapta a „Gyurek” nevet.
• Gyuri Vince (Zsilinszky Vince). A sok Zsilinszky Vince között volt egy Gyuri arról maradt a név Gyuri Vincén.
• Gyűri Feri (Tóth Ferenc). Mindenre azt mondta: „Feri gyűri”, „Feri legyűri”.
• Hacsko Jani (Balogh János). Barna ember volt; a barna szín „facs- ko”, azaz „hacsko” volt.
• Hajná Józsi (Vanya József). „Hajná van, hajná van” — szokta mondani korán reggel.
• Hodzsa Gyula (Dömény Gyula). Az I. háború alatt bosnyák hadifoglyok is voltak a faluban. Dömény Gyula egy elveszített fezt hordott — „Hodzsa” lett a neve.
• Honfi Károly (Tóth Károly). Az I. háborúba való bevonuláskor nem tudta, mit jelent a honfi szó; gyerekként sokszor ismételte a szót, amely később rajta maradt.
• Hucu Emma (Vanya Emma). Az egyik Vanya-család neve. Emma huncut volt, ráadták ezt a nevet.
• Hunyor Jóska (Balogh József). Fájós szemű volt, állandóan hunyorgott.
• Hurrá Miso (Balogh Mihály). Az I. világháború idején mondta: „Egy kell az ellenségre, a „hurrá!”.
• Hurhul Annus (Tóth Anna). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Húsos Maris (Tóth Mária). Kövér volt. Jó húsban volt.
• Huszár Vince (Tóth Vince). A huszároknál szolgált, akárcsak apja és nagyapja.
• Húszas Katka (Mészáros Katalin). Szerette a húszkoronást.
• Icig Elek (Borbély Elek). A kocsmában nehezen forgott a nyelve. „Az itcig (itcéig) töltsön nekem!”
• Iski András (Vanya András). Vanya András volt a neve, de nagyanyja István, Pisti nevet szeretett volna. így lett Isti a Pistiből, az Istiből pedig az Iski.
• Ipszilős Géza (Balogh Géza). Az ipszilont „ipszilősnek” hívta.
• Jáger Sándor (Szikora Sándor). Szeretett vadászni.
• Jatu Gyula (Berta Gyula). A katonaságnál a „Jelen!” („Zde!”) helyett „Ja tu!”-t („Itt vagyok!”) jelentett.
• Jazsika (Jázsika Gyula - Lúdas Gyula). Jázsikát agyonütötte „Gyugyu” és „Buntu”, Jázsika (Józsika) meghalt.
• Jézus Miska (Vanya Mihály) Sokat emlegette Jézust.
• Jodo Vince (Vanya Vince). Az iskolában Tokyo Jedo-t „Jodonak” mondta.
• Jojó Béla (Juhász Béla). Mindenre azt mondta: jó, jó.
• Joko Josko (Zsilinszky József). A Josko-t Jokonak mondta.
• Jónás Ádám (Csirik Adám). „Morzsoló Ádámnak” is hívták. A Jónás nevet azért kapta, mivel Jónás próféta életét szerette olvasni a Bibliából.
• Józsúr (Vanya József). Uraskodó ember volt; nevét a „Józsi úr”-ból kapta.
• Juj juj Pali (Blazsek Pál). Félős, jajgatós (jujgatós) ember volt.
• Kaka Mihály (Tóth Mihály). Gyerekkorában minden szemétre, piszokra azt mondta: „kaka”.
• Kakszi Ferenc (Balogh Ferenc). „Kak szi?” (Jak jsi?”), hallotta cseh részen, így maradt rajta a név. („Jak jsi? Hogy vagy?”)
• Kacsa Antal (Morvay Antal). Lapos, kácsa-orra volt
• Kancsi Pistyúr (Borbély István). Bandzsa volt; bandzsított.
• Kancsó Vince (Csányi Vince). „Kancsó”, „kankodó” volt.
• Kancsi Sándor (Borbély Sándor). „Hamis szemű”, kancsal ember volt.
• Kántor Laci (Tóth Károly). Mindig fent ült az orgonánál, szeretett énekelni, és néha „billegette” is az orgonát
• Kavel Vince (Balogh Vince). „Jótálló” volt; gyakran jótállt ismerősöknek, rokonoknak.
• Kecske Feró (Hamar Ferenc). Állandóan kecskéket tartott.
• Kinizsi Vince (Berta Vince). Erős ember volt.
• Kinyér Karcsi (Major Károly). Gyerekkorában így kért kenyeret: „Kirek kinyerkét!”
• Klattyos Vince (Csirik Vince). Tavasztól őszig aratópapucsban járt. Aratópapucsa „klattyogott”.
• Klumaj Pali (Skurszky Pál). Lengyel származású, hajlott hátú ember volt, innen kapta nevét. Sokáig a falu egyetlen asztalosmestere volt.
• Kobza Károly (Boros Károly). Gitáros volt, „verte a kobzot”.
• Kokan Matyó (Simek Mátyás), öreg kovács volt. Egész életében egyedül ugrált, forgolódott műhelyében, ezért kapta a „kokan” (skokan) nevet.
• Kos Lajos (Vanya Lajos). Házánál kost tartott.
• Kontesz Antal (Vanya Antal). Kontesz-Vanya család neve. Ragadványnevét a „kontókról” kapta, mivel legtöbbször „hozómra” vitt italt a kocsmából. Más hagyomány szerint dédanyja egyik nagyúri családnál volt „Comtesse”, azaz „kontesz”.
• Kovács Árpád (Szlávik Árpád). Nagyapja kovács volt, róla maradt a „Kovács” név.
• Kovács Mihály (Marencsák Mihály). Marencsák Mihály néven senki sem ismerte őt a faluban, mindenki Kovácsnak hívta, mivel kovács volt.
• Köször Gyula (Zsilinszky Gyula). Nagy köszörűköve volt. Téli disznóölések előtt ő köszörülte meg az odavitt disznóölő késeket.
• Krumpli Lajos (Balogh Lajos). Bibircsókos, krumpli orrú ember volt.
• Kubo Pali (Szabó Pál). A faluban a gyerekeket „Kubo”-val ijesztgették. Pali nagyon félt tőle, rajta is maradt a név.
• Kubo Rozsál (Zsilinszky Rozália). Kubo Rozsállal ugyanaz történt, mint Kubo Palival. Kudula Pali (Ladics Pál), őse késjavító volt.
• Kupec Vince (Kopecsni Vince). Adott-vett, kupeckedett.
• Kuli Vince (Bence Vince), öreg Bence Vince apja sántikálva járt. Az egyik Bence (Bencze) család ragadványneve volt.
• Küllő Ferko (Borbély Ferenc). Kereskedő, kupec volt. Mind magyarul, mind szlovákul kínálta áruját. „kuptye” — „Vegyenek!"
• Kárász Pista, (Balogh István). „Kúrászkodott”, „kúrelolt", azaz: szerette a nőket.
• Kutyafasza Elek (Vida Elek). Szavajárása volt: „Ez csak kutyafasza."
• Kundi Feri (Bogdány Ferenc). Nagy nőcsábász volt.
• Krumpli Jani (Morvay János). Morvay Jánosnak krumpli orra volt.
• Kurcsa Gyula (Gyurek Gyula). Göndör hajú ember volt.
• Lámala Vince (Vanya Vince). A vásáron beteg disznót adott el. A vevő visszavitte a disznót, de a faluban senki sem ismerte a disznó gazdáját, aki „Lámala" néven adta el. A falu népe azt tanácsolta a vevőnek: engedje szabadon a disznót; ahová megy, az a gazdája. A disznó Vanya Vincéhez ment. — Az országban több Lámala nevű család él.
• Lalú Feri (Borbély Ferenc). Erős tokája és fülcimpája volt Ferinek.
• Lécsiné (Kőnigné). A falusiak találgatták: hová való, Kőnigné? Bécsi, tehát — „Lécsiné" nevet kapott. Mások szerint Lőcsére való, mondták így a „Leutschi", Lőcsei, Lécsiné nevet kapta.
• Lelenc Ferenc (Csányi Ferenc). Hadarva beszélt, szavát alig lehetett megérteni. A Ferencet Lelencnek mondta. A négy utca kereszteződésénél kocsmát, boltot nyitó Lelenc dúsgazdag ember volt.
• Lihtyúr Lajos (Mészáros Lajos). Őse tengeri vontatóhajón szolgált.
• Littya István (Zsilinszky István). Az „itta” szót „littyának" mondta.
• Lódi Josko (Balogh József). Gyerekkorában így küldözgették: „Lódi, Joskó!” (Lódulj, Joskó!)
• Lojzi Lajcsi (Kollár Lajos). Lajcsi volt a „Lojzi”.
• Loló János (Lakatos János). Cigányember volt. Nevét Lalósnak, Lo- lósnak mondta, mivel nehezen beszélt magyarul.
• Lónusz Vili (Tóth Vilmos).Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Lombi Gejzi (Bogdány Géza). „Lombos" haja volt Gézinek.
• Lordi Károly (Szipina Károly, később Széplaky Károly). Szép, szolid viselkedése miatt kapta ezt az angol nevet.
• Lúcso Vince (Balogh Vince). Az I. világháború alatt, a náluk dolgozó orosz hadifogolytól megtanulta a „lucsók” (kis hagyma) orosz szót, arról kapta a nevét.
• Luki Józsi (Liechschtenschteiner József). A hosszú nevű kocsmáros nevét a faluban senki sem tudta kimondani, ezért röviden — Luki volt a neve. , _ ,
• Lukas Ferko (Mojzes Ferenc). Szerette a lukat, a nőket.
• Lámala Pala (Major Pál). A „Lámala” név elferdített alakját kapta Pala, viselje. Hordta is.
• Lüngi Lajos (Roskó Lajos). A „lengi” szót mindig „lünginek” mondta. Mája Gyula (Csanda Gyula). „Fáj a mája, fáj a mája", panaszkodott „Mája”.
• Majvele János (Diósy János). Maj(d) vele, maj(d) vele, mondta János.
• Mándli Josko (Birkus József). „Mándli”, szép „mánduli”, mandula szeme volt Joskonak.
• Maszi Laci (Vanya László). „Ma szí Laci, ma szí Laci”, mondta. Erős pipás volt.
• Maszlár Jancsi (Vanya János), ősei földesúri hentesszéket béreltek. Hentesek voltak.
• Merusz Josko (Brenkus József). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Maftya Jóska (Tóth József). Megszépítették a „mafla” szót, nehogy viselője megsértődjön.
• Mákos Szilvi (Mészáros Szilveszter). Édesapjuk híres máktermelő volt.
• Makacs Pistya (Mojzes István). Makacs, engedetlen gyerek volt, ezért kapta ezt a nevet.
• Márika Pistya (Zsilinszky István). Nagyanyja Maris néne, Márika néne volt. István kapta meg ezt a nevet.
• Mátyás Vince (Buják Vince). Nagyapja Buják Mátyás volt, ez a név maradt rajta.
• Mazúr Vince (Szőgyényi Vince). Gazdag és mulatós ember volt, neve is ezt mutatja. A mazúr: gőgös urat, nábobot is jelentett.
• Meszes Karcsi (Ruzsik Károly). Fehér hajú ember volt.
• Micifix Jancsi (Vanya János). Nem akart káromkodni; beszéd közben a „krucufix” helyett mindig „micifixet” mondott.
• Miczúk Lajcsi (Zsilinszky Lajos). „Mi cúg van, mi cűg van”, szokta mondani.
• Milinkó Gyula (Vida Gyula). Kedvesnek, „milinkónak” hívták kiskorában.
• Mitugrász Jancsi (Vanya János). Ugra-bugrálós gyerek volt; felnőtt korában is „maradhatatLan volt, mint bakában a fájdalom”.
• Moko Lajcsi (Balogh Lajos). Makogó, „mokogó” ember volt.
• Molesz Antal (Kuruc Antal). Házukban sok volt a moly; „molesz- nek”, „moleszesnek”, „mólosnak” is hívták.
• Morzsolós Adám (Csirik Ádám). Két kukoricakalászt dörzsölt össze, a többit vason rángatta. Szenvedélye volt a kukoricamorzsolás.
• Mumo Gézi (Vanya Géza). Hümmögött.
• Mundér Józsi (Morvay József). A katonaságtól hazahozott mundérban járt, évekig rajta maradt a „mundér” név.
• Murga Józsi (Mészáros József). Fekete hajú ember volt. A „murga” ** (fekete) nevet cigányoktól kapta.
• Nagycine Vince (Tóth Vince). Magas, erős ember volt, azért kapta a „Nagycine” nevet.
• Naji Laji (Vanya Lajos). A „Nasi — Vasi”-játék első szavát „naji- nak” mondták. Az egyik kártyázó pár nyeréskor kivette a „nyerét", ez volt a „nasi” (mienk) — a szemben ülő páré volt a maradék, a „veszte”, azaz a „vasi” (a tiétek).
• Násó János (Szabó János). Szerette a kerti munkát, sokat ásott, így lett „násó” az ásó János.
• Nyúlbogyó Gézi (Bogyó Géza). A Bogyó-család tagjai híres nyúlászok voltak.
• Nyegacs Jancsi (Vincze János). A ragadványnév eredete ismeretlen Nyuszkó Matyi (Zajícsek Mátyás). Félénk ember volt Zajícsek Mátyás, Alvégi kereskedő, ezért kapta ezt a nevet.
• Odrácska Marcel (Csányi Marcel). Kisfiát Andrásnak, Andriskának. Ondráskának, Ondrácskának hívta;- ebből maradt rajta az „Odrácska" név.
• Pala Miska (Tóth Mihály). Egyházfi, sekrestyés volt. Házán, a faluban elsőnek volt pala, innen kapta a nevét. Panta Mátyás (Vanya Mátyás). „Add ide a pantámat” (a pantallómat) — mondta.
• Pácsko Lajos (Vanya Lajos). Nagyapja minden reggel „pácska”, „pácsko” (pakli) dohányért küldött a boltba. „Pálka Lajos”, „Pálcsika Lajos”, „Pácska Lajos” is volt Pácsko Lajos.
• Pata Elek (Tóth Elek). Maga és mások lovának patáit ápolta, sőt „alsóvasalással” is ellátta. (Alsóvasalás = patkó).
• Pecsany Géza (Vincze Géza). Szerette a nőket. A „pecsany” a vagina pejoratív neve, mint „pinna”, „puna”.
• Petro Gyula (Hegedűs Gyula). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Patya Jani (Cibulka János). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Petyi Peti (Vanya Péter). A Péter kétszeresen kicsinyített és becézett alakja.
• Petyúr Péter (Brenkus Péter). Petyúr: a Pityu, Pityúr után.
• Pevák Gergő (Varga Gergő). Búcsúk előénekese volt. („Pevák”, „szpe- vák” — énekes).
• Pici Lajos (Vanya Lajos). „Pici Vincével” együtt apró ember volt.
• Pípás András (Csányi András). Éjjel-nappal szájában lógott a pipa.
• Pika Lali (Zsilinszky Lajos).
• Pika Mihály (Zsilinszky Mihály). Nagyapjuk dzsidás (pikás) volt, tőle maradt rajtuk ez a név.
• Pilláncs Vince (Fucsík Vince). Anyja mosdatásakor mondta „Pillants (pillancs!”).
• Pille Pali (Szabó Pál). A phallus (bille) pejoratív nevét hordta.
• Pinacs Elek (Vida Elek). „Vaginás” Elek volt.
• Pindúr Vince (Vanya Vince), ősük pandúr (csendőr) volt; más magyarázat szerint a pindurka (pindur) szótól kapták nevüket, mivel alacsony emberek voltak.
• Pinga Károly (Vanya Károly). Szenvedélyes kártyás volt, sokszor használta a „pinka-pénzt”.
• Piros Ili (Hrebíny Ili). Piros arca volt.
• Pityúr Pista (Borbély István). Pityúr és Pista lett az Istvánból.
• Pocik Ferko (Tóth Ferenc). Apró, szürke szeme volt, mint a pociknak (az egérnek).
• Poggyász Vili (Szvetko Józsi felesége). Mindig sok csomagot, pogy- gyászt cipelt
• Popeny Marci (Balogh Márton). A „popel” (hamu) szót „popeny”- nak ejtette az iskolában.
• Pölhös Béla [Schhiffer (Schaefíer?) Bélái. Tollkereskedő volt.
• Pöszörke Karcsi (Varga Károly). Pőszén beszélt.

• Pötöm Josko (Tóth József). Apró, csökött, olyan „hüvelykujj”-gycrek volt.
• Pósa Lajos (Vida Lajos). Szálfa-egyenes ember volt.
• Protás Gyárfás (Csányi Gyárfás). Gyárfás szent neve együtt szerepelt Protás nevű szentével; innen kapta Csányi Gyárfás ragadványnevet. Egész életében azon vitázott, vajon Protás Gyárfás előtt vagy után áll? Priccses Gyula (Balogh Gyula). Mindig bricseszben járt.
• Prősös Pistya (Vanya István). Olajprőst kezelt, arról kapta nevét. Puhi János (Bara János). Gyerekkorában, verekedés közben kiáltotta: „puhü”, „puhi!” .
• Pujo (Cigányember ragadványneve). Neve ismeretlen volt; valószínű, hogy a Pujo név volt az igazi neve.
• Pukacs Kató (Ladics Katalin). Mérges, „pukkancs” gyerek volt a kis Kató.
• Pulyka Josko (Diósy József). Pulykákat tartott.
• Pumpós Gyula (Biróczi Gyula). Kerékpárja szakadatlan pumpálásáért kapta ezt a nevet.
• Puncu Pali (Varga Pál). Nagyon szerette a nőket. (Punca, puncu. punci — vagina).
• Púpos Csefi (Szvetko Lajos). Púpos „cseh fi” volt.
• Putri Jóska (Vincze József). Feleségével, Vincze Marinkával rozoga putriban laktak; házukat kóróízíkkel födték.
• Pistyúr István (Borbély István). Neve a „Pista úr”-ból lett (Pisty(a)-úr.”
• Raco Jóska, (Balogh József). Nagyapja racka-juhókkal foglalkozott.
• Hajo Tóni (Tóth Antal). Cigányok adták a „rajo” nevet. (Rajo, rajkó: gyerek.)
• Rasaj Béla (Haliczky Zoltán Béla). Plébános. A falu lakosain végrehajtással is beszedte az egyházi tizedet A falu népe cigány szóval illette: ráadták a „rasaj” szót ami nagy urat, gőgös, dölyfös embert jelent.
• Réka Annus (Rosko Anna). Nevét összekeverve kapta gyerekkorában a Réka nevet.
• Ritusz Laci (Vida László). Mindig (spi-)rituszért küldött a kocsmába.
• Robosz András (Boros András). Ragadványneve: nevének betűi összekeverve: Boros — Robos(z).
• Ruszki Andris (Iván Andrejevics Ogorodnyikov). 1914-től 1974-ig élt a faluban, mint orosz hadifogoly. A Kijev melletti Pritika faluból származott. Analfabéta volt. Szorgalmas, dolgos ember volt; élete végén több házat épített.
• Sami Samu (Schamschel Samu). Vadbőr-kereskedő volt. Nevét csak így tudták kimondani.
• Samsi Samu Samsi Samsi (Schamschel Samu). Ragadványnevének két változata.
• Savanyú Jóska (Szőgyényi József). Szomorú kedélyű ember volt.
• Sero Miso (Vanya Mihály). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Setto Feró (Ruzsik Ferenc). A „vsetko” (minden) szót a kártyajátékban „setto”-nak ejtette.
• Sityi Marcel (Szőgyényi Marcel). Szeretett varrni (sity - varrni).
• Slokota István (Borbély István). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Smilko Gyula (Boros Gyula). Nagyapja kékfestő volt. (Smolka: kék szín, kék festék, kékítő).
• Srótos Pista (Berta István). Darálójuk után kapta nevét.
• Sulyok Antal (Tóth Antal). A Vendégfogadó (Malom) utcai embereknek, fatörcshasításra elsőrendű sulykokat készített.
• Sudri István (Balogh István). Ugra-bugráló, sudri-budri gyerek volt.
• Supka Karcsi (Balogh Károly). Egyik ősét eltoloncolták, elsuppolták. Semmirekellő ember hírében állt
• Sutyo János (Balogh János). Csendesen „suttyo(m)ban” járt. •fluskált”.
• Suskovics József (Vanya József). Gyerekkorában mindent figyelt Stux úr (Kele István). Nagy kópé hírében álló cenzár volt. Az érsekújvári dr. Stux ügyvéd nevét vette fel. Az ügyvéd „mindenéből kiforgata“ cserébe Kele az ügyvéd neve alatt követte el csínyeit.
• Stüszi Vince (Bara Vince). Nevét a játékkártya Stüszi vadászától kapta, mivel maga is nagy vadász volt.
• Suszter Józsi (Vida József). Suszterkodott; mestersége után kapta nevét.
• Sűdő Jani (Szabó János). Süldőket nevelt.
• Sütt Károly (Bencze Károly). Pirosra égett arca és bőre után kapta „sűtt” nevét.
• Szarák Icső (Vanya István). Sok mindenre mondta: „Ez csak olyan szarák munka”.
• Szellő János (Hegedűs János). Sovány ember volt, könnyen járt. „mint a szellő”.
• Szémők Laci (Szlávik László). Szímő községből jött a faluba, ezér volt „Szémői”, „Szímei”.
• Szerel Gyula (Biróczi Gyula). Mindent „szerelt”. Amikor a nagyfeszültségű villanyoszlopot akarta „szerelni”, leesett; attól fogva „szerel Gyula”.
• Szice Vince (Vanya Vince). Katonaságnál a „sice” szó ragadta meg a fülét, így rajta is maradt a „sice”. (sice, cseh; viszont, ugyan, jóllehet, ámbár, másképp, különben).
• Szoszkere Feri (Vida Ferenc). Cigányoktól kapta ragadványnevét, [szoszkere? (cig.) — mit csinálsz?]
• Szoknyás Karcsi (Vas Károly). Felesége palárikovói lány volt, az ottani divatú szoknyában járt; ezért Karcsin maradt a név, „szoknyás”.
• Szoríd Géza (Bogyó Géza). A Nyúl-Bogyók másik ragadványneve. Nagy nyúlászók voltak azért kapták a „szoríd!” („szorítsd a nyulat!”) nevet
• Szotye Vince (Borbély Vince). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Szoták János (Szpevák János). Nagyapja a százkoronást „szoták- nak”, „sztotáknak” hívta, (sto; cseh, szlovák, orosz: 100.)
• Szösze Miso (Vanya Mihály). Szőke hajú ember volt. „Szöszke” Misonak is hívták.
• Szűri Imre (Vanya Imre). Szülei régen szűrszabók voltak.
• Szürke Péter (Biróczi Péter). Szürke szemű ember volt
• Tamás Kálmán (Juhász Kálmán). Mindenben ellenkező, „tamáskodó" ember volt
• Tojka Jóska (Szabó József). Alajos Antalné (Szabó Antalné) egyik fia volt. „Csiman, Dádo, Tojka, mind a hármat Alajos Antalné tojta”.
• Tóka Jani (Tóth János). A sok Tóth-családtól Janit a Tóka névvel különböztették meg. A Kis Tónál laktak.
• Toszár Pali (Mojzes Pál). Nagy szoknyavadász volt Pali.
• Totyi Feró (Borbély Ferenc). Nagyon öreg volt, totyogósan járt.
• Toncsi Antal (Bédi Antal). Ragadványnevét saját nevétől kapta. (Antal — Toncsi).
• Tűje Vince (Balogh Vince). Az iskolából hozta ragadványnevét; tudta, mit jelent az „itt van” „tu je”.
• Tunis Josko (Vanya József). Az öreg Tunisok a falu bankárai voltak. ősük „Pádovában, Mantovában és Tuniszban” is járt
• Töke Mihály (Boros Mihály). „Add ide a zsecskómat”, „add ide a tökömet” — mondta. Zsecskó, tök alatt dohányzacskót, kastököt kell érteni.
• Trüje Lajos (Hegedűs Lajos). Ragadványnevének eredete ismeretlen-
• Tuso Béla (Vanya Béla). A lemorzsolt kukoricakompot tusonak hívta-
• Tüli Lajos (Brenkus Lajos). Szántáskor teheneit „tüled”-„hozzád” helyett „tüli-hozzád” szókkal igazította.
• Tyúkász Ica (Vanya Ica). Nagyapja tyúkokat adott-vett; Ica is „tyúkászkodott”.
• Truntyi Vili (Tóth Vilmos). Egyik szemére vak volt.
• Tutaj Vince (Ladics Vince). Nagyapja a Vágón, Vágsellyéig tutajjal épületfát szállított
• Tüzér Józsi (Kele József). A család több tagja a tüzéreknél szolgált.
• Uras Gyula (Balogh Gyula). Uraskodott; urasan járt.
• Ühümühüm Lajos (Tóth Lajos). Hümmögött.
• Ürgefarok Béla (Vanya Béla), ősük hosszú, sovány ember volt
• Uszke Lajos (Vida Lajos). Üszőcskéjét, üszőjét becézte.
• Vacakúr Feri (Vanya Ferenc). Szójárása volt: „Mit vacakúl itt?” Így lett belőle „vacakúr”.
• Vad Laci (Varga László). „Vádaskodott”, vadászott.
• Vékonymonyú Gyula (Móricz Gyula). Penisze után kapta ragadványnevét.
• Veres Vince (Vanya Vince). A Veres-Vanya család. Apjuk veres arcú ember volt.
• Vörös Mihály (Tóth Mihály), ő is vörös arcú ember volt.
• Fiai: Cili Mihály (Tóth Mihály).
• Funi Gyula (Tóth Gyula).
• Tóka Jani (Tóth Jani).
• Zakha Gyula (Ludas Gyula). Ragadványnevének eredete ismeretlen.
• Zela Olga (Csanda Olga). A szlovák ZELOVOC (Zelenina a ovocie) vállalattól kapta nevét.
• Zene Kari (Borbély Károly). Zenekari tag volt Zene Kari.
• Zölle Ferkó (Tóth Ferenc). Hoztam egy kis „zöllét” — petrezselyem zöldjét.
• Zürgi Ferenc (Borbély Ferenc). „Zürgetem az ajtót, nyissátok ki”! — mondta. Mindig „zürgetett”.
• Zsandi Pistyi (Vanya István). Az iskolában mindig „odazsandított”.
• Zsecsko Feró (Zsilinszky Ferenc). Dohányzsecskóit maga készítette „Zsecskósnak” is hívták.
• Zsíros Jancsi (Vanya János), ősei az urasági hússzékben (zsírral) dolgoztak.
• Zsuzska Kari (Vanya Károly). Kari hasonlított Zsuzsi testvérére.

 

Nők ragadványnevei a gyűjteményben

• Ángyéi Matild (Bugyik Matild)
• Bara Terus (Szabó Terus)
• Bretyo Róza (Vanya Róza)
• Csekei Örzse (Zsilinszky örzse)
• Czigány Mari (Szabó Mari)
• Csipett Maris (Mészáros Maris)
• Csergős Bözse (Csanda Erzsébet)
• Csevo Viktor (Major Viktor)
• Csella Maris (Borbély Maris)
• Disznó Maris (Tóth Mária)
• Deka Anni (Csányi Annus)
• Dádo Eta (Szabó Etel)
• Duka Kati (Brenkus Katalin)
• Diidiil Maris (Vanya Maris)
• Faszi Marka (Balogh Mária)
• Fazekas Zsuzsa (Kele Zsuzsa)
• Gyöngyi Magda (Bogdány Magda)
• Húsos Maris (Tóth Mária)

 

A Vanya-család ragadványnevei

• Baba
• Banyo
• Bodor
• Bogé
• Bóger
• Brogyo
• Budzso
• Bundás
• Búkor
• Bundzsúr
• Címer
• Csűsi
• Csehó
• Düdül
• Éhes
• Gatyás
• Girbic
• Göndör
• Görény
• Grinyec
• Gubec
• Hajnal
• Hucu
• Kis
• Kontesz
• Kos
• Kubo
• Kuni
• Macsa
• Maszlár
• Milinkó
• Mitugrász
• Pap
• Pácsko
• Petyi
• Pici
• Pindúr
• Pinga
• Prősös
• Sili
• Suskovics
• Szarák
• Szűri
• Torzsa
• Tunis
• Tuso
• Tyúkász
• Veres
• Vöncöl
• Zsidó

 

Idegen eredetű ragadványnevek

• angol eredetű: 1
• arab eredetű: 1
• cigány eredetű: 8
• cseh eredetű: 30
• latin eredetű: 1
• lengyel eredetű: 2
• orosz eredetű: 7
• szerb-horvát eredetű: 1
• szlovák eredetű: 8

 

Megszületett a gyerek, azon-nyomban nevet is kapott. „Olyan, mint az apja.” „Egészen az anyjára ütött.” A gyerekre akasztották az apja vagy az anyja ragadványnevét, hacsak nem kapott új nevet az újszülött. Szürke szemmel született, „Szürkeszemű” lesz az új neve. Az iskoláskor előtt már osztogatták a ragadványnevet; sudri-budri gyerek volt, neve elé megkapta a Sudri-nevet; új neve nem kopott le róla, nem vakarhatta le magáról; semmit sem tehetett ellene, a ráakasztott nevet élete végéig hordta, hacsak más névvel nem tisztelték meg. Az iskolából, a játszótérről a legjellemzőbb vonásokat vitte haza a gyerek, rajta maradt hát az őt jellemző vonás neve. Felserdülve sem hagyhatta el ezt a nevet. Ráragadt.

A felnőtteknél elég volt egy szokásvillanás; a szó másképpen való ejtése. A viselkedést, a beszédben ejtett másságot éles szemek és fülek figyelték, és a nevet egy életre szóló ajándékként az emberre adták. A felnőtt is hiába ágált új neve ellen; többen megsértődtek ragadványnevük miatt, mások beletörődtek a megváltoztathatatlanba, s mosolyogva fogadták új nevüket. Volt úgy, hogy szükség volt a ragadványnévre. Az 1948. évi, csehországi áttelepítéskor, Jevíckóban a mérnök egymás után szólította a Vanya-neveket, de senki nem mozdult, senki nem jelentkezett; egymásra néztek, egymástól kérdezték: melyik Vanyáról van szó? Otthon a Düdül-Vanyát, a Bóger-Vanyát, a Brogyo-Vanyát és a Vöncöl- Vanyát ismerték, de csak a Vanya-névről egymást sem tudták megkülönböztetni, hiszen a faluban több, mint 50 Vanya-család volt. A végrehajtó egy Vanya nevű embert keresett. A falu lakosai az Alvégtől kezdve, a Felvégen át küldözgették a végrehajtót a másik Vanya-családhoz. „Mi nem a Göndör-Vanyák vagyunk.” „Menjen Csűsi-Vanyáékhoz.” Sem a Gatyás-Vanyáék, sem a Prősös-Vanyáék nem fogadták el az idegen ragadványnevet. Elsődjében a falu lakosai kaptak nevet, de a máshonnan odaszármazókat is éles szemmel figyelték: melyik név lesz majd az övé: a találó nevet máris ráruházták.

Milyen a külseje; talán a beszédjébe akaszkodhattak, és máris új nevet osztottak neki. A ragadványnév megadásával magük közé fogadták a máshonnan érkezettet; új nevet kapott, közéjük való lett, mert ők bélyegezték le az idegent, ők vezették be a falu „nyilvántartó könyvébe” az addig nem létező nevet. Saját falubelijeiket sem, másokat sem „kíméltek”; nem nézték, kicsoda az illető, akit új névvel láttak el. A másokat ugrató, tanítóra, aki csoszogva járt, ráadták a „Cso- szogi” nevet; s amikor a tanító úr megkérdezte a kisdiákot: tudja-o, hogy hívják a tanító urat, a gyerek azt felelte: Csoszogi tanító úrnak hívják. Ettől az időtől fogva nem volt annyira másokat ugrató a tanító úr. A dúsgazdag plébános, aki az első háború alatt végrehajtás terhe mellett behajtotta az egyházi tizedet, nem is a maguk alkotta szóval, hanem cigányszóval illették; megkapta a „rasaj” nevet, ami dölyfös, gazdag embert jelez.

A ráadott nevet lerázhatatlan gúnyaként hordták; a nevet sokszor a családtagok is „örökölték”. Többen megkapott nevükhöz újabbat szereztek. Egyed Márton (Morvay Márton) „Egyed” ragadványnevét fia, Ferenc is hordta darab ideig. Később fia egy darab földet vett a Becsala- dűlőben, az Egyed-Morvay Ferenc után megkapta a Becsala-Morvay Ferenc nevet. Aki maga készítette dohányzacskóját (zsecskóját), máris „Zsecskó” János lett. A falu ősi kenderprősét kezelő Vanyákat Prősös- Vanyáknak hívták. Mákos Szilveszter híres máktermelő volt, ezért kapta a Mákos nevet; máksoraiban az egyik szál piros, a másik lila, a harmadik fehér színű volt. A falusiak és az idegenek elámultak „Mákos” Szilvi földje végén. Tóth Miska azért lett Pala Miska, mert a faluban elsőnek volt palatető a házán, öreg koráig Pala Miskának ismerték.

A nőket is ellátták ragadványnévvel. Az egyik szép arca után kapott nevet, a másikat csak úgy ismerték, hogy melyik községből jött: a község neve után emlegették. Maris szakadatlanul szaggatta a csípettet. Csípett Maris lett a neve. Bözse szája be nem állt, Csergős Bözsének hívták, holott valódi neve más volt. Az áradó szerelmű nőket a szerelem jelével illették. Maris nem tehetett róla, hogy kövér; Magda se, hogy ragyogó gyöngyszeme volt — a jelek szerint vetették rájuk a legjobban találó nevet Egymás öltözetét is élesen megnézték. Volt, aki tavasztól- őszig gatyában járt, rajta ragadt a Gatyás név. Aki másképpen járt: bicegő, csuszoráló nevet hordott; a hang, a beszéd, mind latra került. A bosszú is ragadványnevet szült. „Stux úr”, azaz Kele, az érsekújvári dr. Stux neve alatt követte el stiklijeit, mivel az ügyvéd mindenéből kiforgatta. — Tarka képűek a ragadványnevek; nemcsak magyar eredetűek, idegenből jött neveket is felhasználtak. Az Olaszországból származó Szi- pina család illetlen nevét megváltoztatta Széplakira. Udvarias viselkedésük után a falu a „Lordi”-nevet adta rájuk, mivel úri módon viselkedtek. Dömény Jóska, az I. háború alatt piros fezt talált; a bosnyák hadifogoly ottmaradt sapkája, mint mondták, mohamedán emlék, azaz arab tárgy: Dömény megkapta a Hodzsa nevet. A fekete arcú embernek a cigányok adták a „murga” (fekete) ragadványnevet. Valaki hazahozta, és sokáig tartogatta a nagy címert, Címer Jóskának hívták. Mundér Józsi, azaz Morvay József sokáig hordta a katonaságtól hazahozott mundért, így maga is „Mundér Józsi” lett.

Faktor Jani neve cseh, egyben latin eredetű: faktor és factor. A lengyel származásúakra lengyel nevet adtak; az orosz hadifoglyoktól való a lúcsok, lihtyor, a russzki, a banduriszt és a bűnt név. Hrebeny Ili, Piros Ili nevet kapott; őrá nem tudtuk szlovák eredetű nevet húzni; maradt a Piros Ili, mert az arca dúsbársonyos piros volt. — Nemcsak a falubeliek kaptak „nevet”. Egymás közt, titokban Ferenc Jóskát is elkeresztelték. A cseh nép „Procházkának” (Séta) titulálta a nagyon nem szeretett császárt, a tardoskeddiek is ráadták a maguk nevét: „öregatya — telegatya”, meg „Trotykos” volt a neve. Még falujuknak is volt ragadványneve: Bungyifalvának keresztelték, a tolvaj Bundi (Bungyi) cigány neve után. A falu mostani nevét nehezen tudják kimondani: úgy ejtki hát falujuk nevét, hogy az könnyen forogjon a nyelvükön. Tvrdosovce tehát — Trudosóc. Aki évődés közben sértőnek találta a Bungyifalva nevet, annak odadörgölték a falu „megkeresztelt” nevét, melyben nem volt köszönet. Bungyifalvával szemben Taroskeggyi — Szaroskeggyi volt. A faluból elszármazottak új helyükön is megtartották ragadványnevüket. A hazanézők, falujukban rokonaikat ragadványnevükön keresték. Az idők változhattak, de a ragadványnevek maradtak.

* * *

Idegen eredetű ragadványnevek

Angyel (cig.) — szép arcú kislány
banduriszt (orosz) — bandurista
bodrý (cseh) — vidám
boniec (lengyel) — Bonifác
brágan (orosz) — serfözö
brod (cseh) — gázló
brodar (cseh) — révész
budzso, gádzsó (cig.) — jómódú parasztember
buchar (cseh) — zúzópöröly
bunt (orosz) — viszály, ellentét, felkelés
bušák (cseh) — nehéz pöröly   
cank, canka (cseh) — zabla, zabola
čilý (cseh) — fürge
čuné (cseh) — malac, disznó
čurati (cseh) — vizelni
čuviga (szerb-horvát) — kés, késes
dacso (cig.) — nagyon gazdag ember
dádo (cig.) — apa, nagyapa
déd (cseh) — nagyapa
dfenatf (cseh) — gyomros, beles
duch (cseh) — lélek
dúsa (szlovák) — lélek
dzsanesz (cig.) — munka
faktúra (cseh) — árujegyzék
factor, -oris (latin) — valamit tevő, csináló
kunda (cseh) — vagina
hmiec (szlov.) — fazék
hub£ (cseh) — sovány
hodzsa (arab) — mohamedán zarándok jelen!
ja tu! (szlov.) — itt vagyok!
kavent (cseh) — kezes, jótálló
chlum, chlumec (cseh) — halom, domb
skokan (cseh, szlov.) — ugró
kubo (cseh) — a Jakub-ból (JaKUBO)
kudla (cseh, szerb-horvát) — bicska, bicsak
kurcsávüj (orosz) — göndör
laloch (cseh) — toka, fülcimpa
lichtyor (orosz) — tengeri vontató
lord (angol) — főúr
lucsók (orosz) — kis hagyma
maso (cseh) — hús
masiár (szlov.) — hentes
mazur, mazurek (lengyel) — mazurka és nagy úr
murga (cig.) — fekete
pácka (szlov.) — pakli (dohány)
podkov (cseh) — „alsó vas”, patkó
kov (cseh) — fém, vas
pinka (cseh) — pénzpersely („pinka-pénz”)
popéi (szlov.) — hamu
rajo, rajkó (cig.) — gyerek
rasaj (cig.) — gazdag, dölyfös nagy úr
russzkij (orosz) — orosz
sity (szlov.) — varrni
smolka (cseh) — kék festék, kékítő
supák (cseh) — tolonc
sustéti (cseh) — suttogni, suhogni, zörögni
sice (cseh) — viszont, ugyan, jóllehet, ámbár, másképp, különben
sto (cseh, szlov., orosz)  — száz
zela (szlov.) —  Zelenina a ovocie (Zöldség és gyümölcs)

 

 

---

A cikk eredetije a Múzeumi Kurír 45. számában található (letöltés: szkennelt PDF, 42 MB)