Dr. Tóth Attila: A zöld Főutca - Tardoskedd településszerkezeti ékköve és öröksége
Kevés felvidéki falu büszkélkedhet olyan tágas történelmi központtal, mint Tardoskedd. Az egykor Főutcának nevezett központnak ma három része van – a Felvég, az Alvég és a Szent István Tér. Az eredeti faluközpont később délkelet irányába bővült az Újfalu által, ahol az akományi legelőkbe torkollott. Ezért az idősebb lakosok az Újfalut Csordaútként is emlegetik. A történelmi faluközpontnak jelentős szerepe van a helyi identitásunk megformálásában, valamint az otthonérzet és falunk hely szellemének kialakításában. Ezért községünk egyik legfontosabb jelképének tekinthetjük. A történelmi központ a falu településszerkezeti főtengelye, melynek az építészeti főeleme már évszázadok óta a Szent István római katolikus templom. A Főutcát, amely körül községünk fokozatosan kialakult, falunk egyik legértékesebb történelmi jelenségének tekinthetjük.
Széles központi utcával, illetve térrel rendelkező falvak a középkorban (a 12. és 13. században) alakultak ki, mint a kor legfejlettebb és legrendezettebb alaprajzú vidéki településtípusa. Ezek a többi alaprajztípustól éppen a széles központi zöld tér miatt különböznek. E tér körül összpontosulnak általában a családi házak és a község legfontosabb középületei. A központi zöld terek legjellegzetesebb jelei közé tartozik a szigorú építési vonal, mely megszabja a tisztán érzékelhető utcai vonalat. A középkortól egészen a 18. és 19. századig a központi zöld tereket közös éjjeli legelőként is használták. A napközben a falvak külterületein legeltetett jószágokat éjszakára a központi zöld térre hajtották be, hogy ott biztonságban töltsék az éjszakát. A központi tereken napközben ludak, kacsák vagy lovak legeltek. A tér rendszerint
a község legfontosabb gyülekező területeként és bíróságtereként működött, ahol a közösség gazdasági, társadalmi és kulturális élete folyt. E különleges alaprajzú településszerkezet főfunkciói közé tartozott a házaktól és udvarokból való vízelvezetés. Ez indokolta a terep fokozatos lejtését a házaktól a tér közepe felé, ahol a víz kisebb forrásokban, illetve más vízfelületekben gyűlt.
A tardoskeddi központi zöld teret egy széles utca alkotja, melyet egy-egy házsor határoz meg a tér nyugati és keleti széle mentén. Egykor e házsorokat hosszú keskeny parasztházak alkották, melyek vékony hosszú udvaraikkal, a térrel merőlegesen helyezkedtek el. Az udvar a ház utcára néző falával volt egyvonalban. A házelőtti tér fontos találkozási pont volt, mely jelképesen összekötötte a közteret a magántérrel. Előkertek csak a 20. század felétől váltak az utca terének szerves részévé, ami a Főutca keskenyedését okozta. A község legfontosabb középületei – a régi plébánia, a közjegyzői hivatal, a régi községháza, a Juhász üzlet, az óvoda, valamint a fiúés leányiskola – fokozatosan körülvették a templomot és kialakították a főteret.
A tardoskeddi központi tér egykor egy széles utca volt burkolatlan földúttal. Később, a 20. század közepén aszfalttal borított utat és járdát építettek ki a tér mindkét széle mentén, és a közepén kialakítottak egy hosszúkás zöldterületet, ahová fokozatosan fákat ültettek. Ezen építkezési munkálatokon belül föld alá helyezték a forrást, mely mindaddig a Főutca közepén keresztül a tér jellegzetes elemeként kanyargott. A Főutcán két artézi kutat is létesítettek. Az elsőt a templomnál, a másikat pedig a Felvé-
gen fúrták ki. A templomnál található kút 1896-ból származik és 312 méter mély. Az alvégi 186 méter mély kutat pedig 1910-ben fúrták.
A 20. században kiültetett fák fajöszszetételében a fehér nyár és a fekete nyár dominált egészen a 90-es évekig, amikor fokozatosan kivágásra kerültek. A jelenlegi fajösszetételben főleg hazai fajok dominálnak – a közönséges nyír, a magas kőris és a kislevelű hárs. Magas arányban találhatóak idegen fenyőfajok is – a nyugati tuja és a keleti életfa, illetve hazai fenyőfajok is, melyek azonban regionális szempontból idegennek számítanak, mint például a közönséges lucfenyő. A cserjék közt legmagasabb
arányban található a gyöngyvessző. Említésre méltó a három idős közönséges vadgesztenye és két hatalmas nagylevelű hárs, melyek a kávézó és vendéglő előtt találhatóak a faluközpontban, valamint az öt idős közönséges vadgesztenye a Máriácska körül. Az említett fajokon kívül találhatunk még fehér nyárt; mezei, korai és hegyi juhart; közönséges diót; feketefenyőt, cseresznyeszilvát és más fajokat.
Dr. Tóth Attila,
kert- és tájépítészmérnök, tanár a nyitrai Szlovák
Mezőgazdasági Egyetemen